központi.

Megííírtaaaaaaam a kis Kölcsey porkellbeeeeeeeeen. A magyarral az volt a baj, hogy kábé negyedre kész voltam az egésszel, a matekkal meg az, hogy mire megírtam egy feladatot (de mi a szar volt az elején az a kockás háromszöges szar? ... azt ki tudta megoldani? ) már fél volt. Amúgy valahogy így nézett ki nekem ez a matek.
Első tíz perc: végiglapozom az egészet, és rádöbbenek, hogy az egyiket sem fogom megoldani.
Következő öt: a mellettem ülőt nézem, amelyik nagyon helyes, szép és okos, meg beszél franciául.
Aztán elkezdtem csinálni valamit. A szövegesek max pontosak lettek (szerintem, mert mindegyik nagyon könnyű volt kivéve azt a halmazosat, mert ahhoz megint nem nyúltam hozzá, és milyen kár, hogy csak két szöveges volt XD)
Aztán fél körül megint elkeztem kibámulni az ablakon, de akkor tényleg az ablakon bámultam ki, és nem a potenciális kedvesemet néztem,
JA!!!!
ÚRISTEN! Ha nem vesznek fel, én megölöm magam!
GIMNAZISTAFIÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚK LEGALÁBB NÉGYSZÁZ GIMNAZISTAFIÚ, ÚRISTEN! TISZTA KÁNAÁN! Ja. Kár, hogy most még csak nyolcadikosok.

A lányokról annyit, hogy vagy nagyon nyomik voltak, vagy nagyon menők (vagy nagyon kövérek), úgyhogy választhatok, milyen gimnazistalány akarok lenni: bershka-kurva (jesszusom, de utálom a bershkát!) vagy pedig aranyos, kedves, okos, de eszementül nyomott és pattanásos.

...


Hááááh! Köszöntsétek a bershka-kurvát!

Köszönöm szépen az ásemeseket :).