sweeter than heaven and hotter than hell

 Azért valamennyire mégis megérte most betegnek lennem.
Például máris kaptam két remek könyvecskét ötvenhatról, és az egyikben egy jó részletes leírást olvashattam el az október 25.-ei mészárlásról, a másikban meg az a cseppet sem elhanyagolandó érdekesség szúrt szemet nekem, hogy a budapesti szovjet katonák az évek során megszerették a magyarokat, ezért aztán gyakrabban kezdték el őket cserélgetni, meg olyan is volt, hogy pisztollyal a hátukban kényszerítették őket sokszor a vak lövöldözésre.
 Én már régebben (csütörtök éjjel?) kitaláltam, hogy bőven benne lesz egy szovjet katona is, de most már biztos vagyok benne.

És reggel éreztem magamban valamit, úgyhogy gyorsan össze is írtam az évszámokat, mert mindig az a legnehezebb. De nekem egyébként mindig problémáim vannak az évszámokkal. (Háhá, talán azért, mert az én töritanárom nem írat dolgozatot az évszámokból. ... És mert alszom matekórán. Úgyhogy már összeadni is nehezmre esik.) Szóval a délelőtt folyamán mindet összeírtam, és minden stimmelt, kivéve a születésnapokat.

Jaj. Hát én ezt még ide nem is írtam le. De nem baj, nem is fogom. :D

Johanna lett a főszereplő. És azért nem maradt simán Anna, mert 1, nem bírok magammal 2, mert a szülei Szent Johannáról nevezték el. De amúgy mindig csak Anna lesz, az öccsének Kanna, az öcséjék már csak ilyen kreatívak. Akkor Johanna csak, amikor huszonötödikén este a szülei ordítanak vele, meg amikor a húga ordít vele, és persze amikor keresi mindenki, aki ki akarja hallgatni, aztán fel akarja akasztani a testét.
Hú, de ebből nekem már annyi jó jelenet megvan a fejemben! És ez az első olyan regény, amit úgy kezdek el, hogy pontosan tudom, mi lesz a vége.
Illetve nem pontosan, mert azt nem tudom, hogy az öccse is Annával szökik-e el nyugatra, vagy csak a szovjet katona. Meg még Tamás sorsa sem tisztázódott bennem, mert - ú, de amikor ezt a jelenetet elképzeltem, olyan durva volt, mert majdnem én is elkzedtem bőgni. De még magamban is olyan szépen fogalmaztam meg - azt tudom, hogy 25-én ő elveszik, de aztán megkerül. Hanem akkor mi lesz, mikor a szabadságharc leverése után megszöknek? Még nem tudom. De szerintem... Igen. "És akkor eltalált a nyíl. Ilyen szenvedélyesen." De én meg fogom szeretni Tamást, az az én nagy bajom. Főleg, ha nem fog kiáramolni vagy kiáramlani vagy mi a szart csinálni a fejemből a Misi feje, akkor pláne nem fogom tudni megölni szerencsétlent. Mondjuk még mindig jobb a dolgom, mint Reginek, aki úgy akarja megölni Ryant, hogy az ő szemszögéből  van az egész, méghozzá jelenidőben.

  Egy kislány egészen addig mozdulatlanul állt. Nem esett pánikba. Az anyukáját várta, aki meghagyta neki, hogy maradjon itt, az oszlop mellett, és el ne mozduljon, míg ő vissza nem jön. Nem tudta, honnan jönnek ezek a hang, ez a fülsértő ropogás, durrogás... És azt sem értette, hogy az addig boldogan éneklő emberek miért szélednek szét. Mi az, hogy szétszélednek: kiáltoznak, a nők sikoltoznak, és lélekszakadva rohannak. Egy kalapos bácsi felbukott tőle néhány lépésre: a kislány azt gondolta, megbotlott... Rajta kívül senki nem törődött vele. De még a kislánnyal sem (bár nem is látták, hiszen az oszlop takarásában állt): mindenki a saját életét féltette. Ő volt az egyetlen, aki nem félt: nem volt mitől félnie. Az anyukája  nemsokára úgyis visszajön... Nem ijesztette meg őt semmi abban a borzalmas percben. Egyetlen dolog volt képes őt rávenni arra, hogy felfogja végre: valami rettenetes dolog történik. Anna szívszaggató sikolya tolmácsolta a kislány számára, hogy a mama talán mégsem tér vissza olyan hamar. 

            
Most folytatom az írást, vagyis nem is biztos, hogy folytatom, mert unciklopédiát olvasok, és megfulladok a röhögéstől hamarosan.

Na, de nem is. Egyébként nagyszerű biztosítást találtam én magamnak. Nyolcvanféle újrafeldolgozásban hallgatom azt a számot, amit akkor hallgattam, mikor a 141-esen ülve, kelenvölgyben rájöttem, hogy írni fogok egy regényt az ötvenhatos forradalomról. (Milyen meglepő, hogy a drumming songot hallgattam, az meg már az én mázlim, hogy ilyeneket vagyok képes találni: http://www.myspace.com/florenceandthemachine baloldalt, a fellépések mellett. A sweeter and hotter than other az én kedvencem.) blaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaah. Most pedig kéne menni orrot fújni, meg ikeába ágyneműért.