október

Véget is ért az október. Fura. Mintha csak tegnap írtam volna le a szeptembert. Na de mindegy. Íme.

- NEM FÉREK EL A NAGY MELLEIDTŐL, BAZDMEG!!!

- Te. Rücskös szardarab. - Ez a Dani volt, és nagyon szeretetteljesen mondta. És amúgy a következők is mind kábé a Dani beszólásai.

- Ne beszélgessetek már!
- De Margit néni, a Tina olyan, mint a kincs. El kéne ásni.

- Légyszi mondd meg a Misinek, hogy idegesít.
- MISIKE! KURVA IDEGESÍTŐ VAGY!

- De Margit néni szerint az az ember normális? Aki fingópárnát hoz az iskolába?
- Nem fogod fel, hogy az újsághoz volt reggel?
- Akkor m'ér nem vetted meg délután?

Én: - Aggódós vagy. Túl sokat aggódsz meg idegeskedsz. (Ezt még egy fél órán keresztül fejtegettem.)
Regi: - JÓ! TE MEG DEPRESSZIÓS!
Csend.
- Micsoda sértéseket vágunk itt egymás fejéhez.

Min: vizsgálja a zacskóm tartalmát. - Hű, de nyirkos, jaj... De esős.
A semmiből előtűnő másodikos (?) gyerek: - Ki?
Min: ráüvölt. - TE!!!

Telefonálások.
Min: - Én csak arra emlékszem, hogy írt a blogba, hogy "ííímádom a tündérzene". Mire én csak annyit bírtam kommentálni magamba', hogy "ííímádom törölni az Enyát".

Min: - Jaj! Te olyan vagy, mint Regina.
Én: - Mert?
Min: - Mert (itt nagyon hosszan fejtegette). És erről megint eszembe jutott a lány.
Ezen én nagyon nagyot röhögtem. Olyan tudományosan mondta, hogy megint eszembe jutott a lány.

Regi: -... és végül megfűztem anyát, hogy ne kelljen iskolába mennem.
Én: - És? Most mi volt az indok?
Regi: - Hát ... SEMMI! Hát, nem volt kedvem.

Én: - De hallod, te vagy a haverja, figyelmeztesd már rá, hogy...
Timi: - De barátságosan!
Min: - Nagyon gagyi az az övtáska. Azt hiszi, hogy menő, de nem az. És nagyon szar a haja.
Timi: - Egy hete ez a póló van rajta.
Min: - Egy éve.
Timi: - Meg ez a gatya.
Én: - Szóval szólj neki, hogy hülyén néz ki.
Min: - De olyan szar az a táska, esküszöm, nekiadom a rózsaszín björn borgomat.
Márk: közeledik.
Dani: megfogja Márk vállát, szembeáll vele. - Figyelj. Kurva hülyén nézel ki. Vedd le azt a szar táskát, és öltözzél át.

Én: - Van zsepije valakinek?
Dávid: - Nekem van.
Közben elkezdtem beszélni Kamillához, Dávid meg előszedte a zsepkendőt, és mikor megunta a várakozást, rám üvöltött, hogy HAHÓ!!! És ebből valamiért szállóige lett.

Én: - De szoknyát kell felvennünk. Mert a nők akkor még nem hordtak nadrágot.
Kamilla: - De nekem nincs szoknyám.
Misike: - DE NEKÜNK NINCS SZOKNYÁNK!!! Tudjátok, mit jelent ez?
Miske az én legjobb spanom.

Miske: - Ez a Kossuth-szoknya.

Tina: - Úgyis egyes lesz...
Dani: - HÁT, MEGLEPŐDNÉL, HA ÖTÖS LENNE, TE CSÖVES!
Éva néni: - Én is.

Márk: - Éva néni, a Dani buzul. Összekent pennával.
Tina: - Az egy tésztaféle!
Én: - Az penne. A penna az tollat jelent, és amivel összekent, azt tintának hívják.