Egyébként meg végre elkezdtem gyászolni Londont, méghozzá oly módon, hogy gyertyát gyújtok, megint felfestek valami üzenetet a falamra, aztán átállítom a mobilomon az időt, ami azért is lenne nagyon jó mostmár, mert boldogan siettem tegnap este Vikihez abban a hitben, hogy negyed kilenc van és még nagyon sok mindent fogunk csinálni, erre a Batyin minden álmom összeomlott, mert negyed tíz volt.
Meg azért is, mert ma megint hazudni kellett az akaratom ellenére, és a szüleim, és annyira utálom, és szörnyen, most pedig úgy teszek mintha nem egy hülye kis picsa volnék, aki lázad, hanem egy olyan lény, aki rohadtul úgy érzi, hogy bár még nem elég érett hozzá, sokkal jobbat tenne neki, ha végre nem olyan emberek tartoznának felelősséggel érte, és nem azok döntenének helyette, akik saját magukkal sincsenek tisztában és láthatóan személyiségi problémákkal küszködnek (ebből fakadóan kicsiny pártfogoltjuk is). Sötét ruhát öltök hát (...gondolatban, öltözködik a halál), s elmerengek az új életemen, ami úgysem fog elkezdődni, de nagyon nagyon jó, főleg mert felírtak benne antidepresszánsokat nekem.
gondolj csak arra, hogy már a hangja alapján tudni lehet, hogy szőke, nagyseggű és idegesítő, érted pedig hiába tartoznak felelősséggel ilyen emberek, mégis mindenki azt mondja, hogy tetszik neki a hangod. akkor is, ha szerinted orr.
VálaszTörlés