Tisztelt "akárki @ könyvmolyképző"!
Nagyon tetszett a Lázadó angyalok, gratulálok a fordítónak, meg mindenkinek. Szerintem jobb is lett, mint az előző könyv, a Rettentő gyönyörűség, de meglehet hogy csak elfogult vagyok, mert már nagyon vártam.
Viszont.
Szerény véleményem szerint a hátoldalon levő ajánlást nem ártott volna átgondolni még egyszer (és még egyszer.)
Az indok: gondolom, egy könyv második része nem csak nekünk szól, akik jó régen beszereztük az elsőt, és azóta várjuk a folytatást, hanem a könyvesboltban gyanútlanul nézelődő népeknek is, akiknek megakad a szemük a borítón, majd a kezükbe is veszik a könyvet. A cím és a borító alapján bárkinek meg is tetszhetne, és lássuk be, hogy a Lázadó angyalokat valahogy könnyebb is kézbe venni, mint az előző részt.
Tehát, a gyanútlan fogyasztó megkaparintja a könyvet, és megfordítja, hamar leszűri, hogy az egy másik folytatása. (Vásárlónk rettenetesen boldog, mert imádja a régi dolgokat, a fűzőt, meg a fésülködőasztalt, a bálokat, a hölgyeket, még a gardedámokat is, és végre talált egy könyvet, ami tele van ilyesmivel.) Ezt követően pedig egy óriásit csalódik, mert a főszereplő Gemma Doyle-ról kiderül, hogy egy ilyen bedgörl-szerű borzadály (pedig valójában kivételesen egyedi és eredeti karakter, ugyanakkor a korképbe is beleillik). A második mondatban, idézem: "Lord Denby szeme megakad Gemmán." Csak nem Mr Middletonra gondolnak? Ő viszonylag ritkán volt Lord Denby. A folytatás végül is rendben van, illetve nem akar eltérni a könyvtől, de nagyon összefüggéstelen és hatásvadász az egész, olyan, mintha az ember a tévét nézné, pedig aztán nem véletlenül választjuk a könyvet tévé helyett.
Ezt most csak azért írtam le, mert kedves olvasónk helyében én meg sem piszkáltam volna a Lázadó angyalokat egy ilyen ajánlás után, nemhogy megkeressem az első részt. Az is nagy kár, egyébként, hogy ugye vannak ezek a "vörös pöttyös könyvek", amikből hirtelen "twilighter-könyvek" lettek, vagy mi az Isten, és szerintem nem feltétlenül kéne összefüggésbe hozni a kettőt egymással, a twilightot felemelni, a Gemma Doyle-trilógiát meg leszázalékolni. Tudom, hogy ezek nélkül valószinűleg senki nem fedezné fel a többi "vörös pöttyös" könyvet, de az is biztos, hogy aki rájött, hogy a twilight mekkora gagyiság, az már csak ezért nem fog a kezébe venni "vörös pöttyös könyvet".
Egy kérdés. Annak mi az értelme, hogy egy vámpíros-farkasos sztori sikere után kiadnak még négyszáz hasonlóan eredetit, esetleg vámpír vagy farkas nélkül? (De mondjuk, ha kipróbálnák mindkettő nélkül, azt nagyon díjaznám.)
Szívélyes üdvözlettel:
J. G. L. - egy unatkozó 14 éves
U.i.: Nekem a twilightból egy első kiadás van meg, amire nagyon büszke voltam annak idején. Szóval, ebben van valami, ami vicces, és bele lehet kötni:
"A csípős szél az arcomba csípett."
(44. oldal.)
Tudtommal most a hatodik, javított kiadásnál tartunk, de ez az izé még mindig benne van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése