ömlengés, mert régen volt

 Szeretném kicserélni azokat a zenéket ott jobboldalt, de elfelejtettem megjegyezni a jelszavamat meg a felhasználónevemet, és túl bonyolult lenne belépni a hatmélembe, mert ott minden megvan, szóval nem cserélek ki semmit... vagy mégis, mert verset tanulni azért nem akarok.
  Sikerült eladnom a ronda, lila pöttyös roxymat, amiről 2008 nyarán úgy gondoltam, hogy nagyon menő (tudják, ez a bumszli szar), de most már a viseletes adidaszokról gondolom azt, hogy nagyon menőek, szóval ideje volt lepasszolnom a roxyt... Azt még nem tudom, mennyit kapok érte, mert ilyen módon sikerült megállapodni (kerülöm a hosszú i-s szavakat, mert nincs olyanom, azért fogalmazok ilyen modorosan):
 - ... jó, és mennyit hozzak?
 - Nekem mindegy. Háromezer...
 - Jó.
 - Négyezer...
 - Oké. 
 - Nekem mindegy.
 - Jó.
 - Jó.  Akkor hétfőn elhozom neked.
- Oké. Köszönöm!
- Szivesen. (na, ezt nem lehetett kikerülni.)

 Na, nagy üzletasszony vagyok, tényleg.
  - Négyezret kérjél érte.
  - Nem mertem többet mondani, nehogy elmenjen.
  - Először kell sokat mondani.
 - Jó...
 - Aztán, ha tiltakozik, mész lejjebb.
 - JÓ! ...

 Egyébként, ha valakit érdekelne, és nem tudna róla, nem _rok már semmiféle történetet, legalábbis olyat nem, ami egy másik nőszemély világában játszódik, olyat viszont igen, amelyikben mindenki folyamatosan magában beszél, és kommentálja az eseményeket. Jaj, látom, nem megy már nekem ez az ömlengés, mert eszem ágában sincs többet mondani erről, pedig aztán kedvesebb téma nincs is a földön, mint mikor a saját szaraidról _rsz vagy nyolc oldalt, amit utána senki nem olvas el. ... Jaj, pedig emlékszem, hogy szenvedtem még tavaly ősszel ezekkel a gagyi fenfikekkel, pedig aztán utólag tök olyan az egész, mint a képzeletbeli barátok 10 évvel ezelőtt.

Hóeleje van! :D:D Ami azt jelenti, hogy lesz pénzem hamarost, és mehetek az álléba, hogy felesleges szarokra költsem. Pedig aztán most van egy csomó értelmes dolog, amire spórolhatnék, de nem teszem, mert szükségem van a szlengblog-könyvre, meg új pólókra, mert sikerült mindent elajándékoznom mindenféle embereknek, akiket nem is szeretek, és most üres a szekrényem, van kábé öt pólóm, amit szeretek is.

Most amúgy annyira nem fog történni semmi körülbelül egy hónapig, hogy csak na. Illetve... péntek este jön Kitti, vasárnap opera, aztán... aztán semmi, várjuk a sült galambot meg a rangsort, addig háromszor nyakon szúrjuk magunkat, és nem járunk be iskolába. De. Én úgysem b_rom ki. Ajj, kedvem lenne négyszázötven ilyen -.- fejet rakni mindenhova, mert az élet igazságtalan és mindenki hülye, de az a nagy helyzet, hogy már gy is szétrohad a mutatóujjam, olyan rossz a nyomkodó ezen a gépen.


Amúgy már megint bekerültem egy ördögi körbe. Ahhoz, hogy sétálni menjek a havas tájon, és a sétának legyen valami értelmes következménye (például egy 20 oldalas fejezet), kell zene, zeném nincs, zenéhez csak nagyon sok pénzért lehet, nagyon sok pénzt pedig akkor szerzek, ha eladom az órámat, de az órám kell a szóbelizéshez, a szóbeli márciusban van, márciusban pedig nincs hó, úgyhogy tökmindegy, szarja össze magát mindenki. Tanuló fodrászok keressetek bátran, le kéne vágni ezt az undor_tó sok hajamat, mert a lapockámnál már háromszor annyi hajszál végződik, mint amennyi a fejemből eredetileg kijön. A Valentin-nap akkora szarság, nem? -.-


 Lelle, régen érintkeztünk.

Detti. Veled is. Tornázol-e még? Csak mert akkor menjél versenyezni, aztán gyere ide.


 Hé!! De én, ha esetleg mennénk megint velencére (mert ilyesféle beszélgetés zajlódott le köztem és Valkó közt, miközben az ötödikesek a thrillerre rázták magukat), akkor vinnem kéne valami bojfrendet is, mivel tavaly azon siránkoztam minden ötödik percben, hogy de jó lenne abban az aranyh_dban vagy mi a szarban ott álldogálni és szeretgetni egymást end sztáff. Nincs kedvem ezen a nyáron is ugyanezért siránkozni, amúgy is muszáj lenne vinnem valakit, mert most már annyira sem akarnám bevonni magam a beszélgetésekbe, mint tavaly, mert úgysem ismerek senkit, akikről ezek beszélgetnek :D de amikor olyanról volt szó, amit én is értettem, akkor nagyon jó volt. Jaj, végzet, mikor dobsz már meg egy kedvessel, amelyik nem feltétlenül idősebb nálam húsz évvel, de helyesen _r, meg helyesen néz ki, és van szókincse? Vagy mikor dobsz már meg egy arcplasztikával?

Mikor Regina itt volt, azért siránkoztam, mert kétségeim támadtak afelől, hogy valaki engem meg brna kedvelni, mint ellenkező neműt, és azon gondolkodtam, mégis mi tetszhetett bennem. Regi felvetette, hogy talán a mellem, és én ennek nagyon örültem, most már nem csak a fejemet, a melleimet is le kell vágnom ahhoz, hogy valaki feltétel nélkül megkedvelhessen. Fantasztikus. Emiatt a mell-dolog miatt most újabb komplexusaim támadtak, mintha nem lenne elég...

Ő. izé. Azon tűnődöm, hogy leszedem magam májviájpippről, mert már nem jó semmire, ahogy amúgy a fácse sem, abban csak az a poén, hogy a finnek is fent vannak, de semmi extra. De nem, nem szedem le magam, hát akkor honnan tudnám, hogy az ezer éve nem látott, vagy csak látásból ismert barátnőcskéimnek menő imócutebojuk van? ... Ó, dehogy is szedem le magam.

 JAAAAAAAAAAJMÁÁÁÁR! Nem lehetne átugrani ezt a kéthónapnyi tömény unalmat? Hülye idióta tavasz, de utállak, annyira gagyi vagy és közhelyes! Legyen május, jöjjenek a finnek, hogy az egyikük iránt plátói szerelmet táplálhassak (ez a hagyomány. 2007: jimi, roope, de abban csak az tetszett, hogy olyan rohadt magas, 2008: saamuel, több nincs is.), aztán belehaljak a fájdalomba, hogy ez a hajó is elúszott, vagy hogy mondják, aztán ballagjunk, menjünk akaliba, sorrend nem stimm, semmi baj, aztán salzburgba, ezt követően pedig akár augusztus utolsó két hetéig is repülthetünk, mert a nyarat is úgy utálom, mint a... mint.. mindegy, utálom.
Legyen gólyatábor, ahol valaki feleségül vesz, és boldogan élek, m_g meg nem halok. Megint ugorjunk néhány hónapot, legyen május, és menjünk Finnországba két hétre, ne hiányoljunk senkit, én éljek amúgy boldog párkapcsolatban, de Finnországban ragadjon magával a szenvedély, és szeressek meg valakit olyannyira, hogy felejtsek el felszállni a buszra, ami a kikötőhöz visz, és maradjak örökké finnországban, a tavak, a SÖTÉTSÉG, az erdők, és a HÜLYE NYELV országában.
 Na jó. Örökre azért mégsem. Elég lesz az a két hét, addigra bőven elegem lesz abból, hogy finnül vagy angolul lehet csak beszélni, jjja, és úgy kell csinálni, mintha beszélnénk is ezt a két nyelvet. De annak most mi az értelme, hogy három napig finnül tanulunk? Természetesen van neki, csak megint olyan súlyos lelki problémáim támadtak, hogy eszem ágában sincs a dolgok jó oldalát látni.
 Egyébként miért nem becsülik meg azokat, akik értenek angolul, és utálják a nyelvhelyességi hibákat? Nap mint nap szembesülök ezzel, hogy csak az ér, ha meg is mersz szólalni, az nem, ha angolul olvasod éppen a tviszt olivért, mert annyira utálod, hogy tél van, aztán tavasz, aztán nyár.... Valaki keressen nekem egy idegszanatóriumot. Ha az megvolt, ala_ptsanak egy klubot, a bipoláris zavarban szenvedők klubját, vegyenek be engem is, és azt a másik idegbeteg állatot, amelyik majd szeretget engem az arany...akármicsodán, a naplementében. Köszönöm. Nem vagyok elmebeteg. 
De tényleg. Nem lehetne csak ezt a röpke hat hónapot átugrani? Úgysem fog történni semmi, csak minden családtagom öregszik egy évet, mert természetesen mindenki tavasszal meg nyáron született, csak én nem.
Óu .
 
Szerintem mára befejeztem. Meg egy hétre előre. CUPP