the hangover

Hát ez valami eszméletlenül elképesztően nagyon jó film. De tényleg, az első órát kb végig röhögtem, és tényleg volt olyan, hogy majdnem a könnyem is kicsordult a röhögéstől. Nagyon, nagyon nagyon... jó volt.
És már nagyon hiányzott a mozi is, mert utoljára ugye júniusban voltam, de előtte meg nagyon gyakran jártam, és megszerettem az egészet, és rájöttem, hogy semmi sem tudja pótolni a mozis fílinget. Nekem egyébként úgy fest általában eza mozizás, hogy az előzetesek alatt végig pattogatott kukoricát eszem, majd a film 30. percére álatlában csak a zacskó alján marad, de azt utálom, főleg ha vicces filmet nézünk, mert gyakran megfulladok tőle, kirohad a szám, és felsérti a szájpadlásom. Akkor, amikor elkezdődik a film, és kiíródika filmstúdió neve lógója, szignálja, avyg mi az neki :D rámjön az amerikai álom dolog, és elgondolkodom, hogy m lenne, ha szót fogadnék anyukámnak, és valóban drámára mennék.
Egyébként nem tudom mi bajom van, mikor nekem egyáltalán nem esik nehezemre eljátszani semmit, sé még csak lámpalázam sincs, mégis utálom a színészetet, már úgy, hogy nekem kell csinálni. Szóval sosem akarnék színpadi színész lenni, és nem tudom, miért ódzkodom ettől annyira. De tényleg. És az NFTS-t is, amikor néztük, azt azért tettük, mert szörnyen vonzott a filmezés, de nem színészként, ha nem rendezőként vagy operatőrként akartam részt venni benne. (ők is végig vonulhatnak a vörös szőnyegen, bőven ott van a nevük a stáblistában, úgyhogy továbbra is szeretnék filmrendezővé válni. de ott van még a cameo szerep :D) De amúgy arról is ebszéltünk múltkor anyukámmal az AKG kapcsán, hogy melyik művészeti ágat szeretem a legjobban, és melyiket a legkevésbé, és akkor próbáltam megértetni vele, hogy engem szerintem sokkal jobban is érdekel a művészet, mint más 13 éveseket, de művelni egyszerűen nem bírom, vagy nem akarom, nem tudom. És azzal egy csomó idő elment, hogy rájöjjünk, a színház vagy a színművészettel van bajom. Meg aztán a filmek iránti szeretetem ellenére valamiért még mndig jobban szeretnék kiskosztümös bizniszasszony lenni, pedig az épeszű ember inkább a filmeket választaná. De mindegy, van még három hónapom rájönni, hogy mit akarok...
Mindegy, akkor térjünk a lényegre: a vőlegényen kívül nekem az összes karakter nagyon tetszett, főleg az adonisz és a dagadt jézus. De az adonisz jobban, habár a dagadt jézuson kellett a legtöbbet röhögni.
- "Én is szeretnék mondani valamit." ... "Hali." ... " Én egy egyszemélyes farkasfalka vagyok." "és az ösztöneim, a farkasösztöneim megsúgták, hogy már nem csak ketten vagyunk."
"haha. Hülye tigris."
De amúgy ez az Alan pont olyan volt, mint a Nevem Earlben az Earl fivére, akit most nem tudom, hogy hogy neveznek. Randy. Nos, szóval kábé olyan, és nem tudom megmondani, hogy melyikük jobb.
Volt benne egy kis esőember is, és nem értem, mert mióta láttam az esőembert, azóta kábé az összes filmben, amit megnézek, van utalás rá. :D
A Dr. Köcsög meg engem foylamatosan a Batiz Andrásra emlékeztetett, és ez nagyon zavart.
- Üres a sáv? (nem ezt mondta, de ez a lényeg.)
- Igen.
A sáv kicsit sem üres. Picikét megkarcolódik a merci.
- HAHAHA! MEKKORA POÉN VOLT! LÁTTAD VOLNA A FEJED... HAHAHA!

De nagyon jó volt, cska mosta lig emlékszem valamire. Egyébként azt nem értem, hogy hogy kerültek a tyúkok a szobába, de lehet, hogy az megint egy olyan dolog volt, amivel "ne is törődj, hálivúd" mert például az is elég cinkes, hogy a rendőrök nem vették észre a csomagtartóban lapuló meztelen ázsiai fiatalurat. Vagy pedig nagyon elgondolkodtam valami máson, miközben néztük a filmet, és ez a rész is kimaradt, ahogy az is, amikor Dr. Köcsög rájött, hogy a vőlegényt a tetőn hagyták, úgyhogy ezt később a kocsiban kérdeztem meg.
Ja! És a mobilom kicsusszant a zsebemből, úgyhogy vissza kellett rohannom érte a moziba, ahol készségesen segítettek (annak ellenére, hogy a filmből mintha rám is átragadt volna a másnaposságból, ugyanis kábé két percen keresztül gondolkodtam azon, mi volt a címe annak a filmnek, amit láttam.) és az egyik ilyen úr szóba is elegyedett velem hogy sokat járok-e oda, és hogy miylen filmeket láttam már aztán kért egy e-mail címet, hogy később tudjon adni moziposztereket. Nagyon jó fej volt, és én pedig azt hsizem, búcsút intek a szobám babakék falának, mert felszerelkezem moziposzterekkel, és soha senkinek nem fogok adni belőlük! jaaaj, de annyirta boldog voltam! Biztos, hogy a St. Trinian'sé fog kelleni, a Junóé, és a HP5-é. Majd később a haté is.
Egyébként úgy határoztam, hogy nem éjféli vetítésen akarom megnézni a HP hatot, mert annyira nncs kedvem ottani ismerekdéshez, hanem majd valakit elhurcolok, és az IMAXben nézzük meg, mert én a kémkölykök óta semmit nem láttam 3D-ben, és bár az az érzésem, hogy jó szar lesz, mert engem sosem vonzott ez a háromdé dolog, de azért ki fogom próbálni.

És ma, ahogy néztem a Making The Videót és Lily Allen volt benne, rájöttem, hogy mégis megyek szigetre, és őt fogom megnézni, és a valentint nem viszem magammal, mert nem szeretem őt (és most a szeretemnek vegyük a teljesen alapvető értelmét), nem a barátom, és nem is az én súlycsoportom. Majd jön valaki más, vagy megint úgy, mint tavaly. Tavaly is nagyon jó volt úgy, ahogy voltam.

Na, de amúgy nemrég hoztak haza Regiék, és nagyon jó volt, nagyon jól éreztem magam. Illetve a második este valamiért megrémültem a nappalitól, és a szobába vágytam, dehát nem történt az, amit én akartam :D úgyhogy el kellett viselnem a nappalit.

Én: - Regiiii.... Reginaaaaa.... Reeeegiiinaaa.... Regiiiinaaa....
Regi: - Tudom, egy hídon vagyunk.

Regi: - Vagy ha majd elfogy a kaja, akkor elmegyünk a... a...
Regi anyukája : - Boltba. Úgy hívják.

- De én még soha sem mosogattam életemben, azt sem tudom hogy kell. JAJ! De még azt sem tudom, hogy kell melegre állítani a vizet ezen a csapon.

- Anya most elhúzta a függönyt a szobában, és hamarosan előtör onnan.

- De anya, nekem ha oldalra fekszem, úgy fáj itt ez a fülkarimám, vagy mi ez...
- Biztos elzsibbad, hát olyat nekem is szokott. Biztos többet fekszel azon az oldaladon.
- De nem... nem! Rákos vagyok.

- Én a Fábiánnak még sosem mondtam, hogy ribanc, pedig az.

Köszönjük. tényleg jó volt. Legközelebb valamikor hat év múlva. Viszlát.