Ez az lenne, hogy nekem kábé eképpen néz ki az összes barátnőm (én pedig perverz örömömet lelem szépségük megörökítésében):
satöbbi.És ők azok, akik meghallgatják a sirámjaimat a mindenféle iskola leggyönyörűbb férfijairól, akikbe szerelmes vagyok, és egyáltalán nem jegyzik meg, hogy Laura ébredj már fel, nem, még tanácsokat is adnak, én pedig élvezkedve merülök el a fantazmagóriákban matekórák alatt, amiket senki őszinte megjegyzése meg nem törhet. Kivéve a sajátjaimat. De ez akkor is felháborító, itt vannak ezek az angyalarcú mádörfákörök, én pedig nem vagyok hajlandó belenyugodni, vagy tudomásul venni, hogy nem én választok, hanem engem választanak maximum, valamikor 40 év múlva, a vagyonom miatt.
És ez a nem beletörődő énem most annyira meg akarja mutatni minden hitetlennek (tehát saját magamnak), hogy a ronda embereknek is kijár a boldogság, meg a GIMI leggyönyörűbb férfija; szerelmem kiolthatatlannak bizonyul immáron egy teljes hete. Te drága ember, rettegj hát rajongásomtól. Vagy hülyét csinálok magamból 8545678987654567898765276125. alkalommal is, vagy sikerül kivételesen. A legkevésbé sem valószínű. De mégis!
... Annyira igazából nem gyönyörű, vagyis de, az én számomra igen, de annyira nem sokan osztják a nézeteim, ami jó is, meg nem is. A lényeg, hogy átlagos, de az én agyam mégis elérhetetlennek nyilvánította a célt, és ettől csak még inkább hergeli magát és igyekszik különféle módszerekkel elérni azt. Hm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése