igen.nem.de.

Félóránként változik a véleményem arról, mi lenne a legjobb megoldás.
Nyakon szúrom magam.
Rajzolok pár vérben lubickoló pálcikaembert.
Nyakon szúrok mindenki mást.
Bankot rabolok.
Nyerek a lottón.
Szétbőgöm az agyam, és élvezem, hogy úgy nézek ki, mint a mosott fos.

Vagy inkább rájövök, hogy engem (a tehetséggondozós gimiket kivéve... fazekas, Eötvös, apáczai, berzsenyi, radnóti, stb.) bárhova felvesznek ahova menni akarok, és ez tizedikes koromban is igaz lesz, tehát egészen nyugodtan megtehetem, hogy elfelejtek megfontolt lenni és jövőre akágés leszek - ha egy évig, akkor egy évig. Ha kettőig, akkor addig. Majd átvesznek máshova. Mert ez ford(nem létező karakter -.-")tva sajnos nem igaz...

És már csak azért is a meggondolatlanság a legjobb megoldás, mert eddig akárhányszor nyitottam ki azt a kis Kölcseys cuccomat, és próbáltam "beletörődni", elbőgtem magam, és elővettem az akágés cuccot.
De egyébként nagy kár, hogy ezt sem bírom rendesen leírni... szóval én szeretnék a Kölcseybe járni. És szeretnék az akágébe járni. Miért kell nekem folyamatosan kettőbe szerelmes lenni?
Ja, igen, el is felejtettem közölni azt az örvendetes tényt, hogy a nemrég bejelentett barátom megelégelte, hogy nekem nem éppen sikerül megfeledkeznem azokról az emberekről, akikbe valóban szerelmes vagyok, és ily módon vele nem túl sokat foglalkoztam (konkrétan semennyit) kezdeményezte a "szakításunkat", én pedig most pont úgy érzem magam, mintha semmi nem történt volna a világon -.- fantasztikus. Első szerelem XD.
Tehát csak hittem, hogy kettőbe vagyok szerelmes, de most tényleg kettőbe vagyok. A Kölcsey az egyszerű út nyári táborokkal, középosztálybeli osztálytársakkal és felsőfokú francia nyelvtudással, az akágé pedig nem a helyes, hanem az alternatív út ... fogalmam sincs, hogy mivel, de nyári táborok nélkül, az tuti. És ne kérdezze senki, hogy mi ez a lángolás, mert nem fogom tudni megmagyarázni, miért akarok oda járni, csak higgyék el. Amerikai nagybácsik! Magányos bankigazgatók! Itt egy okos, értelmes, együttműködni tudó (ezt írták az akágéből) kislány, aki némi pénzért cserébe hajlandó szeretni önöket! (Mármint karácsonyi, születésnapi és névnapi ajándék, hétvégenként muffin, vagy egyéb konyhai terrorcselekmény, esetleg érdeklődés színlelése és unalmas történetek végighallgatásának formájában) Pénzért igenis LEHET szeretet vásárolni! Jó, ha egy összegben fizet ki három és fél millát, mert akkor a 2014/2015-ös tanév végéig garantáltan imádni fogom. Jelige: szigorúan hatvan és havi négy milla felett

Ki gondolta volna, hogy egyszer még muffin-prostitúcióra adom a fejem? ... A továbbtanulásom érdekében tettem, ez lebegjen a szemeink előtt. Már akinek több van. 

 Tisztelt közszereplők, kik folyamatosan sikkasztotok!
Én egy nagyon okos, többek közt politikai ambíciókat dédelgető együttműködni tudó kislány vagyok, éppen ezért szeretnék komprumisszumot kötni veletek. 
Ha esetleg politikus válna belőlem, arról egész biztosan tudni fogtok majd, mert az tuti, hogy nem fogok megállni a mucsai községházán, de még a budaörsi ráthausznál sem, sőt, demszky nyomdokaiba sem szeretnék lépni, hanem én szeretnék az az ember(nő) lenni, aki a hozzátok hasonló gerinctelen seggfejeket megszünteti, de úgy, hogy többé el sem fog hangozni a korrupció szó kicsiny hazánkban, mert szibériába küldelek titeket egy új építésű gulágba, ahol a menzán öregedésgátló-szérumot szolgálnak majd fel nektek, ti éhes proletárok.
Viszont megelőzhetitek a saját és utódaitok vesztét, méghozzá úgy, hogy megdobtok három és fél millával abból a pénzből, amit eddig összeloptatok. Utána bátran szikkasszatok tovább, az nem érdekel, mert akkor nem leszek politikus. Na áll az alku, ti rabjai a népnek? 

Hülyeség. Hülyeség. Nem. De. Nem. Igen.