irodalom epocha

ismét hányok.
megint elég fakultatívvá vált az iskolábajárás. Igazából csak szerfelett sok kedvem van létezni, egy napot ki kellett hagynom orvoshozmenés miatt, másnap felkeltem, konstatáltam hogy élek, és elbőgtem magam, úgyhogy nem lettem volna alkalmas arra hogy tanítsanak, majd harmadnap tehát ma szimplán elaludtam, de azért háromnegyed kilenckor bringára pattantam, és 9:20-kor(!!! tehát gyorsabban, mintha buszoztam volna) már bent is voltam. Viszont igazából szeretek iskolába járni, annak ellenére, hogy mennyire kínlódom.
Főleg mivel töri és irodalom epochánk van, és irodalmon ilyesmi dologról tanulunk:

Előttünk már hamvassá vált az út

És árnyak teste zuhant át a parkon,

De még finom, halk sugárkoszorút

Font hajad sötét lombjába az alkony:

Halvány, szelíd és komoly ragyogást,

Mely már alig volt fények földi mása,

S félig illattá s csenddé szűrte át

A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata

Fénylett hajadban s béke égi csendje,

És jó volt élni, mint ahogy soha,

S a fényt szemem beitta a szívembe:

Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,

Vagy áldott csipkebokor drága tested,

Melyben egy isten szállt a földre le

S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,

És percek mentek, ezredévek jöttek, -

Egyszerre csak megfogtad a kezem,

S alélt pilláim lassan felvetődtek,

És éreztem: szívembe visszatér,

És zuhogó, mély zenével ered meg,

Mint zsibbadt erek útjain a vér,

A földi érzés: mennyire szeretlek!
(Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú)

A szerelmes versekről tanulunk, és ettől a verstől konkrétan kirázott a hideg; gyökérségre vallana azt mondanom, hogy olyan, mintha én írtam volna, hiszen azt sem tudtam kifejezni, hogy ez milyen dolog volna, hát a "gyökér" szóval helyettesítettem, de mégis: pontosan ezeket a szavakat használnám, ha szerelmes verset írnék, pontosan így kezdeném és így fejezném be... És lehet, azért van ez, mert nagyon képszerű, de a többi verssel ellentétben ebbe nagyon könnyen beleéltem magam, holott aztán nem tudnék túl sokat mondani szerelemről. Vagyis de, valami ilyesmit:  

köszönöm a figyelmet.