Vasárnap hat rész egymás után. A szülcsi felcsiből négy volt a rekordom.
Két hete megkaptam a Heroes első évadát a bátyámtól, aztán egy hétig hozzá sem nyúltam, tekintettel a remek állapotomra, de semmilyen más dvd-t sem néztem (segáz, szegény lejátszóra úgyis ráfért már a pihenés). Aztán múlt szombaton elkezdtem nézni, és... mániákus lettem. Az egyetlen gáz - igazából nem is gáz, hogy nincs felirat, szóval a történet olyankor a legtisztább, mikor japánul beszélnek, mert akkor ugye van angol felirat, de amúgy annyira félelmetes, hogy értem! Mármint... mással nem szokott úgy lenni, hogy már nem is gondolkodik, miközben nézi, simán csak érti, ha van felirat, elfelejti olvasni, aztán egy csomó ideig angolul jutnak eszébe a szavak? Na, ezt remekül kifejtettem.
Amikor ez a köcsög Bennet beszél, azt nem szoktam érteni, de valószínűleg azért, mert arra a hülye fejére koncentrálok, jesszusom, úgy utálom azt a csávót. Parkman a kedvencem, meg Hiro, és a végén Molly, mert pont úgy néz ki, mint ahogy Léjlá Bócsörcsöt elképzeltem. Petrelliéket sokáig utáltam, mert velük folyton unalmas dolgok történtek, kábé onnantól izgalmas, hogy Claire náluk van. Jaaaaaaaj, ez a hülye ufófejű Kler is!Szerintem mindenki jobban járna,. ha Sylar kiszedné az ő agyát is abból a hatalmas ufófejéből, mert szegény majdnem annyira idegesítő, mint Noah Bennet. Ha Klert mondjuk... Emma Watson játszaná, nem ez a Hayden Panettiere ( de én azt hajden panettierének mondom) még akkor is... na jó, nem. Szeressük hajden panettierét.
Amúgy nemt'om, minek írtam ezt most le. Save the cheerleader, save the world. JA! mert siránkozni akartam, hogy befejeztem az első évadot, és azonnal szükségem van a másodikra.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése