Kedves olvasóim!
Rám hárult a feladat, hogy közöljem a nagy hírt (mivel többen nem igen jelentkeztek). Mielőtt azonban ezt megtenném, szeretném elmondani, micsoda rettenetes időszakon vagyok túl. Aki jobban ismer, az tudja rólam, hogy én elég érdekesen szoktam rágörcsölni a dolgokra, az iskolaikra sehogy, a versenyekre az utolsó három és fél percben, a szóbelikre ismét sehogy, viszont azok miatt, amik valamiért különösen fontosak nekem, rettenetesen tudok izgulni, és ezt nem úgy kell elképzelni, hogy össze-vissza rohangálok, inkább... úgy nézek ki, mint egy nagy darab görcs. Izzad a tenyerem, és szőrmók van a gyomromban, és otthon bőgök, ha hangosabban beszélnek hozzám, vagy rávágom az ajtót az ujjamra (a gálán azért kezdtem el bőgni, mert nem láttam a balettosokat...). Aki ezeket nem veszi észre, az semmi mást sem, mert a bajaimmal több értelme van este, otthon foglalkozni, mint egész nap mindenkivel bunkónak lenni és átmenni árnyékba. ... Na mindegy, hát azért köszönöm azoknak, akik alkalomadtán megérdeklődték, mi a helyzet, és megpróbálták felfogni, hogy ez nekem most mennyit számít (nem sikerült senkinek, de azért még tényleg köszönöm).
Tehát. Laura csak most tudta meg, hogy
szeptembertől
az alternatív
közgazdasági
gimnáziumba
fog járni
mert megkapta az ösztöndíját.
Oké. Még mindig gáz van, de szarni rá. Akkor is oda fogok járni. És örülök neki, méghozzá olyannyira, hogy most el is megyek bringázni, megnézni mennyi idő otthonról óbudáig, utána meg kirepülök az űrbe, és nem is jövök vissza augusztus 25-ig.
Ismételten köszönöm drága anyukám, nővérem, Eszter, Min és Saci támogatását, és jómagamnak a kitartást annak ellenére, hogy mekkora ellentábor toborozódott szívem kicsi vágya ellen. Normális esetben már rég meggyőztek volna, de ez abnormális, ez alternatív, ez rohadt jó, a legjobb, a legkirályabb, a... school.like.no.other (:
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése