bocsánat, hogy nem veszem fel a telefont. bocsánat, hogy lemondtam, bocsánat, hogy nem válaszolok. akkor se, ha kérdeztek én meg ott állok szemben. bocsánat, de félek attól, ha valami egyszerű. bocsánat, hogy mindent túlbonyolítok, nem tudom, miért csinálom. legalább amíg húzhatom, van valamim. félek kimondani meg megtenni dolgokat, az túl valóságos, nagyon utálom a valóságot. bocsánat. a képzeletem szülöttei vagytok, és ez így nagyon kényelmes. bocsánat, már megint szerelmes lettem, de elneveztem minden másnak, ideológiát gyártottam amivel letagadhattam magam előtt is. bocsánat, hogy néha mégis kimondtam, vicceskedve, de csak most tudtam kimondani magamban is. bocsánat, hogy az utolsó előadáson alig bírtam visszatartani a bőgést a szövegem alatt, bocsánat, hogy nem tudom ezt otthon, úgy, hogy ti ne lássátok. hogy másról sem bírtam beszélni és mégsem vallottam be. bocsánat. bocsánat. leginkább magamtól bocsánat, amiért ilyen vagyok, és ezzel megelégszem. és bocsánat.
bocsánat hogy nagyon szeretem és bocsánat hogy nem folytatom. bocsánat, hogy úgy közöltem ahogy, bocsánat, ha tényleg összetört a kis szíve, nem hiszem, de jól esne. bocsánat, de nem fogok magyarázkodni. nem fogok elgyengülni, nemet fogok mondani. nem fogok válaszolni. senkinek. most. egy kicsit. bocsánat. szeretlek. titeket is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése