féléseim rettegéseim

eszembejutott, amikor Dettivel sétáltunk a budafoki temetőben ősszel, és én ott azt mondtam neki, hogy én semmi olyan dolgtól nem félek amitől félnem kéne, például attól, hogy valaki előugrik a sírkövek mögül oszlásnak indult brokkolilábú rinocérosznak öltözve, szóval szellemek és egyéb teremtmények felbukkanásától akár a normális embereknek, a temetőkben az egyetlen dolog amitől feláll a szőr a hátamon, az az, ha mélyedésbe lépek a sötétben a sírok mellett, ami szerintem azért egészen realisztikus az "egyéb teremtmények"-hez képest, még akkor is, ha szinte nullával egyenlő a valószínűsége, hogy egy rothadó hulla mellé essek, ha rossz helyre lépek.
 De szóval ezen tűnődtem mostanság, hogy nem félek pókoktól, kutyáktól, gyilkosoktól, betörőktől, pedofiloktól, késelőktől, áramütéstől, haláltól, szenvedéstől, rajzfilmfiguráktól, a csütörtök-pénteki angolvizsgától, hanem csak egészen más dolgoktól.

1. Az a38 hajó.
   Ha valaki azt javasolja, hogy bizony egy, a hajón megrendezett kulturális rendezvényen engedjük el magunkat, én mindenekelőtt nagyon felhúzoma  szemöldököm, összeszorítom a kis fogsorom, behúzom a nyakam, kiadok egy ilyen hangot hogy "nyíííeeeee" aztán azt mondom, hogy oké, majd nem megyek el. Fontos: nem a hajó elsüllyedésétől, felrobbanásától, stb. félek, hanem szorongást vált ki belőlem már csak a hely megemlítése is, egyy korábbi trauma miatt, melyet ott éltem át. :D 
2. Viki nem mondja többé, hogy "Te vagy a Legjobb Barátnőm", miközben teknősfeje van, esik az eső, és négyszáz forintos bristoli vizet iszunk!! Akkor nagyon szomorú lennék. Olyannyira, hogy egyszer azt álmodtam, hogy nem mellém ül valami nemtudommilyen órán, és ezt nagyon flegmán közli velem, én pedig erre végigbőgtem az éjszakát. Ez humoros. Mint másodikban!! 
3. Ha nyitva van a szobám ajtaja. Vagy bárki szobájának az ajtaja. Nem attól félek, hogy valami bejön, épp ellenkezőleg, hogy valami kimegy, hogy mások is megtapasztalják milyen, mikor gondolatorgia van az agyamban, s minthogy ezt nem bírom magamban tartani, ki kell eresztenem a szobámra (ezért festek a falra), de a szobámból tilos kiáramolnia. Szóval szorongást váltanak ki belőlem a nyitott ajtók. Ha vendégségben vagyok az általában úgy szokott kinézni, hogy tízpercenként ugrálok fel becsukni az ajtót a házigazda és egyéb személyek után. 
4. Hogy tinimami leszek. Ezen nincs mit magyarázni! Roppant mód rettegek a saját felelőtlenségemtől :D 
5. A vékony emberektől. Brrr. 
6. A bizonytalanságtól, de kimondhatatlanul! 
7. Hogy hülyén halok meg!
8. És hogy egyszer sikerül majd nagyon nagyon sok ember előtt végleg nagyon nagy hülyét csinálnom magamból, amivel majd bekerülök a töténelemkönyvekbe is. 

Ennyi jut most eszembe.

Ma reggel még azon merengtem el, hogy miért kell arra bemennem iskolába, hogy "XY-T MEGBASZTÁÁÁK!!!" Miért nem lehet csak arról beszélni, hogy mi volt a tévében, milyen pokémonod van, meg egyéb köcsögségek mint régen?! Miért nem lehet inkább matrica cserélgetéssel és... és tejkakaó-osztással foglalkozni?? Az én lelkem erre még annyira nincs felkészülve, erre a középiskolai életre, gusztustalan. Istenem. 

Hííí nem hoztam el a fotólaborból a gyártmányomat, pedig olyan szar lett, hogy abból aztán kiállítást kell rendeznem. Én voltam az egyetlen szerintem, aki nem fogta fel, hogy a fény az terjed attól még hogy én nem akarom.
Boldog szülinapot Mincsi.